1. |
Jó reggelt
04:06
|
|
||
Zelk Zoltán: Jó reggelt (részlet)
Jó reggelt te kedves szoba,
falak, bútor, szönyegek,
ugye régen ébren vagytok? -
most már én is fölkelek.
Jó reggelt terített asztal,
lásd, a kezem már fölér -
jó reggelt, te kávéscsésze,
jó reggelt vajaskenyér!
Holnap tán fölcsavarom -
még alszik a rádió.
Versek, mesék laknak benne,
hegedű és nótaszó.
Jó reggelt te cserépkályha,
te híres, nagy aluvó,
ki csak akkor ébred föl, ha
odakünn már hull a hó.
A lábamon már a papucs,
ezért csosszan csoszogás,
hív már a fürdőszobába,
hív már a vízcsobogás!
|
||||
2. |
Valaki hí
02:07
|
|
||
Weöres Sándor: Valaki hí
Valaki hí téged, valaki hí,
nem látta senki, elrejtik a fák,
előtted ring a hangja, mint a mécsvilág.
Valaki hí téged, valaki hí,
a szeme kék tán, mint az égkorong,
boldog szívében hét galamb halk szárnya dong.
Valaki hí téged, valaki hí,
a szeme barna tán, akár a föld,
mérges szivében hét sovány sakál üvölt.
Valaki hí téged, valaki hí,
siess eléje: vedd magadra hát
a leggyöngyösebb mosolyod, legpazarabb ruhád.
Valaki hí téged, valaki hí,
a vágya minden égi-földi kincs:
siess, hazudd magadra azt is, ami nincs.
Valaki hí téged, valaki hí,
alakját pókként beszövi a köd,
de hangja, mint fias madár, kering a fák között.
Valaki hí téged, valaki hí,
tán csak egy rég-holt, távoli zene.
Siess eléje, mit se várj s ne gondolj semmire.
|
||||
3. |
Csavargó szerelmemnek
01:18
|
|
||
Tasnádi Vargha Éva: Csavargó szerelmemnek
Fújd el a vágyam olyan messzire,
mint őszi szél a ringó ágakat!
Símogass, ringass, mint a tó vize,
vihar légy, győztes, folytó áradat.
Fújd el időmet, nincsenek napok...
Egymásba folynak, láncuk végtelen...
Ki tudja, holnap merre ballagok,
sikátoron vagy alvó réteken?
Fújd el a fényt most, hadd legyen sötét,
mint odakint a zúgó fák alatt.
Örülj nekem! A hajnal messze még,
s tiéd a legszebb múló pillanat.
|
||||
4. |
|
|||
N. Horváth Péter: Emiliának
Látod, évek óta nem számolnak velünk.
Akaratunk kérés, a szánalom parancsa.
Az élet kegyeiből csupán annyit nyerünk,
hogy földi jelenésünk testünket kitartsa.
Nem bontják ki nekünk, csak bennünk nyílik a tér,
s ahogy álmodjuk, úgy fog körül minket,
s a búcsúzók közt akad, ki holnapra visszatér,
mert arathat örömet az is, aki kínt vet.
Azt hittem, holnaptól nem leszek szomorú.
Azt hittem, holnaptól világos lesz az ég.
Azt hittem, másoknak készül a koszorú.
Azt hittem, a gyertyák egy szálig elégtek rég.
Elhittem, ha mondták, nekem is lesz tovább.
Elhittem, hogy lássák, tetszik az ígéret.
Elhittem, hihettem a tizedét legalább.
Elhittem, s hitemért bárki elítélhet.
N. Horváth Péter: Csak bámulnak
Miért kényszerítesz idegen játékba
végleg kintfelejtve a csődület közepén?
Kifürkészhetetlen a közönség szándéka,
s előre nem tudom, mikor kötnek belém.
Ki nyújthat kárpótlást, ha te nem figyelsz rám?
Mutogatni másnak, ami téged illet,
lesni a reményt, míg valaki majd megszán
azzal a tudattal, hogy senkihez sem illek.
N. Horváth Péter: Hittem
Azt hittem, holnaptól nem leszek szomorú.
Azt hittem, holnaptól világos lesz az ég.
Azt hittem, másoknak készül a koszorú.
Azt hittem, a gyertyák egy szálig elégtek rég.
Elhittem, ha mondták, nekem is lesz tovább.
Elhittem, hogy lássák, tetszik az ígéret.
Elhittem, hihettem a tizedét legalább.
Elhittem, s hitemért bárki elítélhet.
|
||||
5. |
Testamentom
03:45
|
|
||
Juhász Gyula: Testamentom
Szeretnék néha visszajönni még,
Ha innen majd a föld alá megyek,
Feledni nem könnyű a föld izét,
A csillagot fönn és a felleget.
Feledni oly nehéz, hogy volt hazánk,
Könnyek vizét és a Tisza vizét,
Költők dalát és esték bánatát:
Szeretnék néha visszajönni még.
Ó, én senkit se háborítanék,
Szelíd kísértet volnék én nagyon,
Csak megnézném, hogy kék-e még az ég
És van-e még magyar dal Váradon?
Csak meghallgatnám, sír-e a szegény,
Világ árváját sorsa veri még?
Van-e még könny a nefelejcs szemén?
Szeretnék néha visszajönni még!
És nézni fájón, Léván, Szigeten,
Szakolcán és Makón a hold alatt,
Vén hárs alatt az ifjú szerelem
Még mindig boldog-e és balgatag?
És nézni: édesanya alszik e
S álmában megcsókolni a szivét
S érezni, most is rám gondol szive:
Szeretnék néha visszajönni még!
|
||||
6. |
Útravaló
01:55
|
|
||
Fehér Ferenc: Útravaló (részlet)
Honi táj batyuját
költöző fecskének,
sóhajtásnyi utat
szállingó levélnek
bútorok nyugalmát,
csöndet a szobának -
öregek békéjét
búcsúzó sugárnak,
Szép szót, ha oktatnak!
Lelket, ha mesélnek!
Igazmondó véget
mindegyik mesének!
napsugár-küllőket
álom-szekereknek -
először induló,
iskolás gyereknek,
Kristályos hangot
az iskola csengőnek
Csendet az álomba
szendergő mezőnek
forró kis kezeket
percegő tollaknak -
pontot az első és
utolsó mondatnak!
|
||||
7. |
Ősz
01:52
|
|
||
Birtalan Ferenc: Ősz
A délután már éjbe tér.
Csillagtalan az égfedél.
Titkokra zárult ablakok.
Itt-ott tenyérnyi fény ragyog.
Sünházból hulló gesztenyék,
bronzban hevernek szerteszét.
A nyári lomb is földet ér.
Paplant húz rá a szürke dér.
|
||||
8. |
Altatódal
02:24
|
|
||
Weöres Sándor: Altatódal
Hold-szőtte, halk este, szép gilicemadár,
surranj a fészkedbe, szép gilicemadár,
Két szárnyad ernyeszd le, míg hűvös az éjj,
Majd szállj a napfénybe, szép gilicemadár.
Szallaszana, szallaszana, szélben zene szól:
Béka hangja, száz bogárka zeng a csalit alól.
Tó habja ringat ma, fönn kerekül a domb,
mély völgybe nád-cserje, fönn galagonyalomb.
Csöpp sajka ringat ma, benne zene dong,
nem flóta, nem hárfa, csak mezei doromb.
Szallaszana, szallaszana, szélben zene szól:
Béka hangja, száz bogárka zeng a csalit alól.
Mézecske, lépecske, gombszemű kicsi lány,
szunnyadj a bölcsőbe, gombszemű kicsi lány.
Szunnyadj te, álmodj te, rádvirul a hold,
lágy tejre ébredj te, gombszemű kicsi lány.
Szallaszana, szallaszana, szélben zene szól:
Béka hangja, száz bogárka zeng a csalit alól.
|
||||
9. |
Fagyok jönnek
04:01
|
|
||
Nagy László: Fagyok jönnek
Fagyok jönnek sorban,
fehér dühű gárda,
mint a perec roppan
az esendők válla.
Nélküled hol laknék?
– megborzong a lélek –
Hajnaltüzes hajlék
a te közelséged.
Szemem elől vedd el
a tél-hideg tányért,
etess szerelemmel,
hogy ne legyek árnyék.
Szerelmünk tűztornyát
engedd betetőznöm –
kapcsold ki a szoknyát
az aranycsípődön.
|
||||
10. |
Az órainga
02:30
|
|
||
Tóth Árpád: Az órainga
Ketyegésében rekedt, tompa dal van,
Virrasztó éjen gyakran nézem őt -
S úgy rémlik, lengő teste szeli halkan
Hiú forgáccsá az örök időt.
Nézem, milyen sunyin jár jobbra-balra,
Üvegkalitjából szinte lenyúl,
S bús életemre, a csüggedt fonalra,
Mint a párkák sziszegő kése hull.
S kiáltanék: hahó! fel! emberek!
Vigyázzatok! - De csend van a sötétben,
Hangom se fog, moccanni sem merek;
Száz mérföldig csak ingák vannak ébren,
Zord élükön titkos, vak fény inog:
Konok kések, arany gillotinok...
|
||||
11. |
Oly ismerős vagy
03:09
|
|
||
Alekszandr Blok (Lator László): Oly ismerős vagy
Oly ismerős vagy, mintha hajdan
éltél is volna már velem.
Másoknál, otthon, utcazajban
meglátom arcod hirtelen.
Te jössz, ha halk nesz kél mögöttem,
ott vagy te, bárhol is legyek.
Hallom kopogni éji csöndben
közelgő könnyű léptedet.
Nem te suhansz el láthatatlan
mellettem, ha ajtót nyitok,
légből, párából szőtt alakban,
te álmaimból támadott?
El-eltűnődöm néha: nem te
ültél a szérűskert alatt,
egy sír gyöpén, a cinteremben,
kartonkendődben hallgatag?
Egy pillanat - még ott pihentél,
s tűntél, suhantál már tova.
Dalolva a patakra mentél...
Az estharang szelíd szava
választ zúgott dalodra messze,
s én sírtam, s vártam csüggeteg,
hogy hallak-e, hogy szólsz-e, jössz-e,
de elhalt édes éneked.
Kartonkendőd egy percre túlnan
megvillan még a part felett,
s eltűnsz. De érzem szomorúan,
hogy még találkozom veled.
|
||||
12. |
Ha
03:17
|
|
||
Rudyard Kipling (Kosztolányi Dezső): Ha
Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlöltségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,
ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol – s becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van, összetörve,
silány anyagból építsék azok,
ha mind amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz,
és szíved is, mely nem hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: „Kitartani”,
ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked, s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és – ami több – ember leszel, fiam.
|
||||
13. |
Anyám csevegő kertje
02:36
|
|
||
Simai Mihály: Anyám csevegő kertje
Anyám csevegő kertje
köszön rám reggelente...
Szól a sárga peremizs:
- Kérlek, törődj velem is!
Gyúl a piros tulipán:
- Mint a szívem, légy vidám!
Kéken nevet a csenkesz:
- Mosollyal megmelengess!
Súg a fehér madárhúr:
- Beszélj hozzám madárul.
Hahó- kiált a hérics -,
tavaszhírt hozok én is!
Kacsingatnak a hunyorok:
- Legyen virágos humorod!
Ordibál a szamárkenyér:
- De nagyra vagy, szamár legény!
Károgja a varjúháj:
- Ügyelj, nehogy pórul járj!
Tátika némán tátogat:
- Ugye, megőrzöd titkomat?
...Anyám csevegő kertje
beleszürkül az estbe.
Sötétben csak az estikék
illatozzák szeretetét.
|
||||
14. |
Ősz
03:58
|
|
||
Nadányi Zoltán: Ősz (részlet)
Az őszben állsz,
tűnődve jársz,
hullatja vén
lombját a hárs.
Titokzatos
halk nesz zavar,
kip-kop, kopog
a holt avar.
Hol itt, hol ott,
csodás, csodás,
mint távoli
lábcsoszogás.
Forogsz, fülelsz,
álmélkodol,
valaki jön,
nem tudni hol.
Valaki jön,
és erre tart
és csörgeti
a tört avart.
Jön finoman,
jön hidegen,
a csenden át,
a ligeten.
Híg árny, akit
szem nem talál,
maga az Ősz,
a halk Halál.
Forogsz, fülelsz,
a szived üt:
nem jön sehol
s jön mindenütt.
Peng mindenütt
az őszi nesz,
álomszerű
bújósdi ez.
|
||||
15. |
Altató
01:34
|
|
||
Füzesi Magda: Altató
Szép kicsi lányom
harangvirágom,
testemben termett
tűz-tulipánom.
Mese-országig
száll pille-álmod,
megérint lágyan
minden virágot.
Őriznek téged
békegalambok,
őzike-szemek,
pacsitahangok.
Aludj hát szépen,
mákszem-tündérem,
szép kicsi lányom,
virágos vérem,
csillagszemű ékességem.
|
Sólyom Tamás Hungary
1987 Szélrózsa lemez (Hungaroton - LP)
1990 Tudom én már, mit csinálok (Gyerekzene - kazetta)
1996 Wesselényi
utca 57. (Kazetta, CD)
1993 A csend hangjai (PolyGram-Zebra - kazetta, CD)
1996 Íróasztalmese (Gyerekzene - kazetta)
1996 Útravaló (énekelt versek - kazetta, CD)
2001 Tükör (CD)
2009 Tonett zenekar - Radnóti emlék CD közreműködő
2011 Rebellis Álmok zenekar
2013 Napkő Projekt szerveződés
..
... more
Streaming and Download help
If you like Sólyom Tamás - Silling Tibor: Útravaló, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp