1. |
Intro
01:45
|
|
||
Festő vagyok.
Ülök a szobám közepén.
Egy halvány lámpa izzószálát bámulom.
Szikrák gyúlnak a szememben…
Kezembe gyűjtöm őket…, aztán jó magasra
feldobom.
Szállingózva hullanak,
mint apró, könnyű, színes flitterek.
Egyre lejjebb és lejjebb, ahogy az órában
peregnek a homokszemek.
|
||||
2. |
Rímtelen tavasz
01:56
|
|
||
Kibújik lassan a télből a város,
hihetetlen, hogy langyos a szél.
Ballag az iskola, orgona nyílik
a kertek alatt.
Tavasz van és készül a vers,
de megáll a tollam a papír felett.
Hogy írjam le úgy, ahogy eddig
senki se' még.
Játszom képpel, játszom szóval.
Hol rejtőznek a gondolatok?…
Rád nézek…, csattan a homlok,
bomlik a szó.
Te vagy, aki soha sem volt még
mástól született dalban a lényeg,
Te vagy a tavasz, Téged fűzlek
a sorok közé.
|
||||
3. |
Széljegyzet
00:31
|
|
||
.....nem tudom, mi van velem,
csak a dobogást hallom
a szívemben,
érzem, hogy lüktet a vér.
Soha nem múló szenvedéllyel
égek.
Pokoli tűzben égek.
Mi lesz velem, ha elemésztenek
a soha nem múló szenvedélyek......
|
||||
4. |
Tükör
03:59
|
|
||
Hogy mondjam el Neked,
hogy mivel is kéne kezdened,
Magad sem tudod még,
hogy mit szeretnél
és hogy milyen lesz az út,
békét hoz-e, vagy háborút,
maradsz-e akkor is,
amikor elmehetnél.
Hogy mondjam el Neked,
hogy a legjobban attól féltelek,
hogy ellentmondani
nem lesz erőd
és ha mindent elhiszel,
Te is olyan leszel,
mint százezernyi más,
amilyen én voltam,
mielőtt megismertelek.
Refrén.
Hogyan mondjam el,
hogy ha elhagynak, mert vétkezel,
akkor is lesz egy valaki,
aki melléd áll.
Hogy a bűnbocsánat semmit sem ér,
ha kialszik tőle a szenvedély,
ha elfelejted,
hogy merre indultál.
Hogyan mondjam el,
hogy nélkülem úgysem létezel,
Te vagyok én, én vagyok Te,
élő tükörkép.
Ha menekülsz Magad elől,
ez a gyávaság megöl
és Te is olyan leszel,
amilyen én voltam,
mielőtt megismertelek.
Refrén:
Kellene ide most néhány szó,
valami könnyen érthető
és megtanulható,
de nem jut az eszembe semmi.
Talán most kell a tollat letéve
átgondolni mindent...
Újragondolni mindent...
|
||||
5. |
Emlékhangok
02:29
|
|
||
Ne kérdezd, hogy milyen volt
éppen akkor a kedvem.
Figyelted, ahogy a gitárt
lassan a kezembe vettem,
hogy megpróbáljam eljátszani,
amit kimondani úgysem lehet,
de csak ültem és csendesen
néztelek, néztem a szemed.
Ne kérdezd, hogy miért volt
éppen ilyen a kedvem.
Felszállt egy furcsa dallam
és halkan fütyülni kezdtem.
Most is őrzöm a hangokat,
amiket gyüjtöttem Neked,
az emléket, hogy csendesen
néztél, figyelt a szemed.
|
||||
6. |
Cselló
01:11
|
|
||
7. |
Kereszt
03:29
|
|
||
A némaság árnyék a falon,
csöndes szürke jel.
Ne várd, hogy válaszol,
ha valamit kérdezel.
A szó meg néha olyan,
mint egy szívbemarkoló kép,-
vág, mint a kés, éget, mint a tűz
és hideg, mint a jég.
Olyan ez, mint egy izgató, kétesélyes,
titokzatos szerelem...
A némaság félelmetes.
Én sem tudhatom, hogy
mikor néz, mikor követi
minden mozdulatom.
A szó meg igazi gyilkos.
Csak az áldozatra vár
és nem tudja még, hogy mit tegyen
és azt sem, hogy hol a határ.
Olyan ez, mint egy izgató,
kétesélyes, titokzatos szerelem...
Refrén:
Választunk. Választanunk kell,
nem tévedhetünk.
Fejünk felett egy kard lebeg,
tudni kéne végre, mit tegyünk.
Választunk. Választanunk kell,
az idő túl kevés.
Ki tudja, vesztünk-e, vagy nyerünk,
itt nem segít a józan ész.
|
||||
8. |
Rímtelen nyár
02:02
|
|
||
Pendül a fülben a nyár, holiday,
éget a nap, most éppen dél van.
Kékül az ég, csillog az arcom,
gyűlnek a cseppek.
Távoli nevetés, gyermeki zaj,
játék van csak, ennyi az élet.
Toccsan a víz, hullám csobban
a lábuk alatt.
Térdelj mellém, nézd csak a földön
apró szöcske ugrani készül.
Lustán pattan, röviden szökken,
neki sem könnyű.
Nevetünk rajta, csillog a szem,
megmutogatni készül a fénykép
és ha otthon a polcra teszem,
örökre nyár lesz.
|
||||
9. |
Hangok
01:13
|
|
||
10. |
Dobbanás
03:52
|
|
||
Hidd el, hogy láttalak már valahol.
Az utcán, egy reggel, szembejöttél velem.
Emlékszem, furcsán néztem rád.
Nem hittem, hogy ez lesz a végzetem.
Hidd el, hogy vártalak heteken át.
Attól a perctől szoborként áll az idő.
Ugyanaz a perc és ugyanaz a reggel.
Talán csak álom volt
az igazi Nő.
Refr.
Furcsa a sors, ahogy osztja a kártyát.
Lehet, hogy néha értem csal egy kicsit.
Tettes, vagy áldozat... Melyik vagyok?
A lelkem a tét, a vágy a licit.
De milyen erős ez a vágy.
Néha semmi más nem érdekel.
Valaki halkan rám köszön.
Észre se' veszem,
mellette rohanok el.
Refrén:
(Ilyenkor) nem tudom, mi van velem,
csak a dobogást hallom
a szívemben,
érzem, hogy lüktet a vér.
Soha nem múló szenvedéllyel
égek.
Pokoli tűzben égek.
Mi lesz velem, ha elemésztenek
a soha nem múló szenvedélyek.
|
||||
11. |
Cím nélkül
02:34
|
|
||
Ha az árnyékom köszönés nélkül végleg elhagyott,
ha lépéseim nem rajzolnak süppedt lábnyomot,
ha tükörbe nézek, s azt látom, hogy nem vagyok jelen,
mert őt, aki onnan rám figyel, őt nem ismerem,
akkor csillagok között, vagy a felhők felett,
Mesevilágba hajszol a képzelet.
Ilyenkor messze indulok, száll a csónakom.
Az Óperencián utazom.
Ha számon kérik a bűnömet, amit nem követtem el,
ha kérdésemre nem figyelnek, senki nem felel,
ha kiáltásom ellenére túl csendes vagyok,
ha hamis a húr a gitáron, amit A -ra hangolok,
akkor álmodozni kell, hogy könnyű legyek,
mikor Csodaországba röpít a képzelet.
Ilyenkor varázs szőnyegen, vagy tündérszárnyakon
az Üveghegyen túl utazom.
Titok. Kérlek ne mondd el senkinek,
de van egy hely, ahova olyankor megyek,
ha ketté szakad a szál...,
ha nincs nagyobb pohár...,
s ha úgy érzem, hogy nem hiányzom már...
|
||||
12. |
Zongora
00:44
|
|
||
13. |
Nosztalgia
03:18
|
|
||
Ne hidd, hogy túl nagy itt a baj,
ne hidd, hogy valakit felkavar,
ezentúl ugyanúgy megy tovább
minden, mint eddig,
nem zavar senkit.
Legfeljebb másra gondolunk,
S nem lesz több hamis válaszunk
és ha néha lenne egy-két visszatérő
régi-régi emlék,
csendben felnevetnék...
(úgy is tudnám)
Refrén:
Nosztalgia
nosztalgia ez az egész.
Nosztalgia,
nosztalgia ez az egész.
Napfényes nyári délután,
nevünk egy szürke ház falán,
s ahogy az utcán lassan bámészkodva,
ráérősen lépkedek,
néznek az emberek.
Nem értik, honnan fúj a szél,
Azt sem, hogy nekem mit mesél,
látják, hogy elvarázsol, elandalít,
egy furcsa érzés,
minek itt a kérdés,
(én úgy is tudom)
Refrén:
Nosztalgia
nosztalgia ez az egész.
Nosztalgia,
nosztalgia ez az egész.
|
||||
14. |
Rímtelen ősz
03:19
|
|
||
Csendes kopogás, itt van az ősz.
Az ablakból jól látható,
hogy odakinn a szürkeségben
az eső esik.
Jönnek sűrű, tömött sorban
a cseppek fentről, lefelé.
A földön -a járdán,- tócsaformára
gyűlnek.
Az utcán pedig fel-felnézve
lassan áznak a járókelők.
Sótlan könnyek, pislog a szem,
levelek hullnak.
Mi pedig itt a szobában állunk
kéz a kézben az ablak előtt.
Kinn már hideg az este…
Jó, hogy itt vagy…
|
||||
15. |
Téri dal
04:04
|
|
||
Ülök a téren és hallgatom,
hogy mit mesél:
Hogy előbb eljön az ősz,
majd az ősz után a tél.
Ülök egy padon és hagyom,
hogy az eső áztasson el.
Az idő megy, pár perc
és nekem is menni kell.
Hol az az ihlet,-
túl régen itt vagyok,
hol az a dal, amit
joggal elvárhatok,
ha már itt szenvedek. Megveszek,
mert nagyon hűvös a szél,
de semmi baj, mert a
tavasz után a nyár visszatér.
Átélem újra, hogy milyen jó,
ha a strandon ordít a rádió,
ha az ember semmi fontosat
nem akar.
Napozókrém illata száll,
valaki a sorban sörre vár
és a lányok...
és a lehetőség...
Ez az az érzés amit az eső
rám hagyott.
Lehajtott fejjel,
halkan dúdolok
az igazi nyárról, ami lángol
és a tér igérte nekem.
Az idő megy, hiszen az idő
már csak ilyen...
|
||||
16. |
Nagy Utazás
03:49
|
|
||
Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál,
Hol van a tűz, hol van az a mindig sóvár régi láz,
Az a régi égi láz, amivel beléptél, s megszerettelek?
Nagy utazás, azt mondtad, hogy ez az élet, s nem halunk meg,
Az ember soha el nem téved, égi láz, a bizonyos égi láz,
Tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én.
Mivé legyek most nélküled?
Hová megyek így nélküled?
Te meg csak ülsz, fáradtnak tűnsz,
Tovatűnt szép ígéretek, nélkülük én hová legyek?
Nagy utazás, a vonatunk újra indul,
Nagy utazás, most a vágyunk már megint új útra visz,
induljunk el hát megint,
Gyere velem most az ígéret szerint!
Nagy lesz az út, de mi ugye mégse várunk?
A vonatunk nekilódul, újra száguld, régi láz, hajtja az a régi láz,
Tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én.
Elindulunk, elindulunk, az éjbe megy a vonatunk,
S az éjszaka, az éjszaka, a puha testű éjszaka,
Vonatunk kattogó zaja.
Mint régi jó barátokat, majd úgy fogad, majd úgy fogad.
Egy utazás az életünk, azt mondtad hát, megint megyünk,
Nagy utazás az életünk...
|
||||
17. |
Unos úttalan
04:03
|
|
||
Néha már egészen beolvadok,
remélem mindenki
elégedett, hiszen
bármit megteszek.
Lehet, hogy azt is elhiszem,
hogy leesik valami.
Felveszem és cipelem, -nehéz kő,
amit letenni nem merek,
Refrén:
Pedig jönni-menni volna jó,
nézelődni volna jó,
nézni ahogy nő a fű
és minden olyan egyszerű.
Nem törődni semmivel,
csak akkor, ha érdekel
és tudni azt, hogy rajtam áll,
hogy a lelkem mikor,
kivel és merre száll.
Az eltúlzott intelem
néma börtön,
a félelem sötét börtöne.
Őrület, pedig őrült nem lehet itt senki.
Bármerre lépni nem szabad,
hiszen sok a veszély.
Talpam alatt egyenes út,
követni kell, hogy ne tévedjek el
Refrén.
|
||||
18. |
Rímtelen tél
02:45
|
|
||
Mi ez a hó, ez a buta hó?
Puhán az orrunk hegyére esik.
Kipirult arccal állunk, nahát,
micsoda tél!
Hullik, mintha mindörökre
hullani kéne, hogy elbújtasson
utcát, teret, csupa fehér
legyen a város.
Azután, ha eljön a tavasz,
nem ér senkit meglepetés.
A hó elolvad és alatta
Semmi nincsen.
Az egész város úgy, ahogy van,
víz alakban, kis patakként
eltűnik a földben,
a repedések közt.
|
||||
19. |
Kötőjel
00:50
|
|
||
20. |
Másodosztály
03:55
|
|
||
Csendben ülök egy jeltelen vonaton.
Egy kupéban egyedül utazom,
fejem a támlához ér lágyan, -
ez az az út, amit úgy vártam.
Az ablakon túl fürgén szalad a táj.
A szélben a mezők édes illata száll.
Szemem előtt egy kép lebeg:
megyek az úton, egyre csak megyek.
Honnan jövök és hol vagyok?
Választ kitől kaphatok?
Megy az idő és én csak
utazom…
Egyszercsak kívül a vonaton,
itt lebegek, itt a túloldalon.
Nézem az üvegen át,
a vonatba zárt, furcsa kis figurát.
Visszanéz és hirtelen rájövünk,
Hogy itt is, ott is az üvegnek ütközünk.
Bent zakatolnak a nappalok,
De éjszaka idekint szárnyalhatok.
Hol az az állomás, végállomás?
Ez az utazás csupán egy látomás,
ahol adott az irány, az útvonal, s a cél,
de a pályaudvaron erről senki nem beszélt
nekem…
|
||||
21. |
Hazafelé
05:02
|
|
||
Hány út, amire
nem emlékszem már,
hány város, -
megjegyezni is kár.
Idegen országok,
érthetetlen a szó
és néhány nap után
visszatérni jó.
Visszatérni
oda, ahol a szél,
a gyermekkor édes
álmairól mesél.
Ahol visszavárnak
tükörszemek
és egy vallomástól
boldogabb leszek.
Refrén:
Elbódít, ringat a csók,
hófehér a lobogás.
Szavak nélkül is beszél a csend.
Itthon vagyok,
ahol a szerelem, az igazi szerelem
vár, hazavár.
Nélküle üres mondat csupán,
hogy itthon vagyok… Megjöttem.
Virág nyílik és
illatos a rét.
Csokrot szedek, hogy
teljes legyen a kép,
mert az asztalon
egy bontatlan üveg áll
és a borhoz majd
gyertyafény is jár.
Refrén:
Elbódít, ringat a csók,
hófehér a lobogás.
Szavak nélkül is beszél a csend.
Itthon vagyok,
ahol a szerelem, az igazi szerelem
vár, hazavár.
Nélküle üres mondat csupán,
hogy itthon vagyok… Megjöttem.
|
||||
22. |
|
|||
Csendben ülök egy jeltelen vonaton.
Egy kupéban egyedül utazom,
fejem a támlához ér lágyan, -
ez az az út, amit úgy vártam.
Az ablakon túl fürgén szalad a táj.
A szélben a mezők édes illata száll.
Szemem előtt egy kép lebeg:
megyek az úton, egyre csak megyek.
Egyszer csak kívül a vonaton,
itt lebegek, itt a túloldalon.
Nézem az üvegen át,
a vonatba zárt, furcsa kis figurát.
Visszanéz és hirtelen rájövünk,
Hogy itt is, ott is az üvegnek ütközünk.
Bent zakatolnak a nappalok,
De éjszaka idekint szárnyalhatok.
Honnan jövök és hol vagyok?
Választ kitől kaphatok?
Megy az idő és én csak
utazom…
|
Sólyom Tamás Hungary
1987 Szélrózsa lemez (Hungaroton - LP)
1990 Tudom én már, mit csinálok (Gyerekzene - kazetta)
1996 Wesselényi
utca 57. (Kazetta, CD)
1993 A csend hangjai (PolyGram-Zebra - kazetta, CD)
1996 Íróasztalmese (Gyerekzene - kazetta)
1996 Útravaló (énekelt versek - kazetta, CD)
2001 Tükör (CD)
2009 Tonett zenekar - Radnóti emlék CD közreműködő
2011 Rebellis Álmok zenekar
2013 Napkő Projekt szerveződés
..
... more
Streaming and Download help
If you like Sólyom és a Melankolikusok: Tükör, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp