We’ve updated our Terms of Use to reflect our new entity name and address. You can review the changes here.
We’ve updated our Terms of Use. You can review the changes here.

S​ó​lyom és a Melankolikusok: T​ü​k​ö​r

by Sólyom és a Melankolikusok

/
  • Streaming + Download

    Includes unlimited streaming via the free Bandcamp app, plus high-quality download in MP3, FLAC and more.

      1,400 HUF  or more

     

1.
Intro 01:45
Festő vagyok. Ülök a szobám közepén. Egy halvány lámpa izzószálát bámulom. Szikrák gyúlnak a szememben… Kezembe gyűjtöm őket…, aztán jó magasra feldobom. Szállingózva hullanak, mint apró, könnyű, színes flitterek. Egyre lejjebb és lejjebb, ahogy az órában peregnek a homokszemek.
2.
Kibújik lassan a télből a város, hihetetlen, hogy langyos a szél. Ballag az iskola, orgona nyílik a kertek alatt. Tavasz van és készül a vers, de megáll a tollam a papír felett. Hogy írjam le úgy, ahogy eddig senki se' még. Játszom képpel, játszom szóval. Hol rejtőznek a gondolatok?… Rád nézek…, csattan a homlok, bomlik a szó. Te vagy, aki soha sem volt még mástól született dalban a lényeg, Te vagy a tavasz, Téged fűzlek a sorok közé.
3.
Széljegyzet 00:31
.....nem tudom, mi van velem, csak a dobogást hallom a szívemben, érzem, hogy lüktet a vér. Soha nem múló szenvedéllyel égek. Pokoli tűzben égek. Mi lesz velem, ha elemésztenek a soha nem múló szenvedélyek......
4.
Tükör 03:59
Hogy mondjam el Neked, hogy mivel is kéne kezdened, Magad sem tudod még, hogy mit szeretnél és hogy milyen lesz az út, békét hoz-e, vagy háborút, maradsz-e akkor is, amikor elmehetnél. Hogy mondjam el Neked, hogy a legjobban attól féltelek, hogy ellentmondani nem lesz erőd és ha mindent elhiszel, Te is olyan leszel, mint százezernyi más, amilyen én voltam, mielőtt megismertelek. Refrén. Hogyan mondjam el, hogy ha elhagynak, mert vétkezel, akkor is lesz egy valaki, aki melléd áll. Hogy a bűnbocsánat semmit sem ér, ha kialszik tőle a szenvedély, ha elfelejted, hogy merre indultál. Hogyan mondjam el, hogy nélkülem úgysem létezel, Te vagyok én, én vagyok Te, élő tükörkép. Ha menekülsz Magad elől, ez a gyávaság megöl és Te is olyan leszel, amilyen én voltam, mielőtt megismertelek. Refrén: Kellene ide most néhány szó, valami könnyen érthető és megtanulható, de nem jut az eszembe semmi. Talán most kell a tollat letéve átgondolni mindent... Újragondolni mindent...
5.
Emlékhangok 02:29
Ne kérdezd, hogy milyen volt éppen akkor a kedvem. Figyelted, ahogy a gitárt lassan a kezembe vettem, hogy megpróbáljam eljátszani, amit kimondani úgysem lehet, de csak ültem és csendesen néztelek, néztem a szemed. Ne kérdezd, hogy miért volt éppen ilyen a kedvem. Felszállt egy furcsa dallam és halkan fütyülni kezdtem. Most is őrzöm a hangokat, amiket gyüjtöttem Neked, az emléket, hogy csendesen néztél, figyelt a szemed.
6.
Cselló 01:11
7.
Kereszt 03:29
A némaság árnyék a falon, csöndes szürke jel. Ne várd, hogy válaszol, ha valamit kérdezel. A szó meg néha olyan, mint egy szívbemarkoló kép,- vág, mint a kés, éget, mint a tűz és hideg, mint a jég. Olyan ez, mint egy izgató, kétesélyes, titokzatos szerelem... A némaság félelmetes. Én sem tudhatom, hogy mikor néz, mikor követi minden mozdulatom. A szó meg igazi gyilkos. Csak az áldozatra vár és nem tudja még, hogy mit tegyen és azt sem, hogy hol a határ. Olyan ez, mint egy izgató, kétesélyes, titokzatos szerelem... Refrén: Választunk. Választanunk kell, nem tévedhetünk. Fejünk felett egy kard lebeg, tudni kéne végre, mit tegyünk. Választunk. Választanunk kell, az idő túl kevés. Ki tudja, vesztünk-e, vagy nyerünk, itt nem segít a józan ész.
8.
Pendül a fülben a nyár, holiday, éget a nap, most éppen dél van. Kékül az ég, csillog az arcom, gyűlnek a cseppek. Távoli nevetés, gyermeki zaj, játék van csak, ennyi az élet. Toccsan a víz, hullám csobban a lábuk alatt. Térdelj mellém, nézd csak a földön apró szöcske ugrani készül. Lustán pattan, röviden szökken, neki sem könnyű. Nevetünk rajta, csillog a szem, megmutogatni készül a fénykép és ha otthon a polcra teszem, örökre nyár lesz.
9.
Hangok 01:13
10.
Dobbanás 03:52
Hidd el, hogy láttalak már valahol. Az utcán, egy reggel, szembejöttél velem. Emlékszem, furcsán néztem rád. Nem hittem, hogy ez lesz a végzetem. Hidd el, hogy vártalak heteken át. Attól a perctől szoborként áll az idő. Ugyanaz a perc és ugyanaz a reggel. Talán csak álom volt az igazi Nő. Refr. Furcsa a sors, ahogy osztja a kártyát. Lehet, hogy néha értem csal egy kicsit. Tettes, vagy áldozat... Melyik vagyok? A lelkem a tét, a vágy a licit. De milyen erős ez a vágy. Néha semmi más nem érdekel. Valaki halkan rám köszön. Észre se' veszem, mellette rohanok el. Refrén: (Ilyenkor) nem tudom, mi van velem, csak a dobogást hallom a szívemben, érzem, hogy lüktet a vér. Soha nem múló szenvedéllyel égek. Pokoli tűzben égek. Mi lesz velem, ha elemésztenek a soha nem múló szenvedélyek.
11.
Ha az árnyékom köszönés nélkül végleg elhagyott, ha lépéseim nem rajzolnak süppedt lábnyomot, ha tükörbe nézek, s azt látom, hogy nem vagyok jelen, mert őt, aki onnan rám figyel, őt nem ismerem, akkor csillagok között, vagy a felhők felett, Mesevilágba hajszol a képzelet. Ilyenkor messze indulok, száll a csónakom. Az Óperencián utazom. Ha számon kérik a bűnömet, amit nem követtem el, ha kérdésemre nem figyelnek, senki nem felel, ha kiáltásom ellenére túl csendes vagyok, ha hamis a húr a gitáron, amit A -ra hangolok, akkor álmodozni kell, hogy könnyű legyek, mikor Csodaországba röpít a képzelet. Ilyenkor varázs szőnyegen, vagy tündérszárnyakon az Üveghegyen túl utazom. Titok. Kérlek ne mondd el senkinek, de van egy hely, ahova olyankor megyek, ha ketté szakad a szál..., ha nincs nagyobb pohár..., s ha úgy érzem, hogy nem hiányzom már...
12.
Zongora 00:44
13.
Nosztalgia 03:18
Ne hidd, hogy túl nagy itt a baj, ne hidd, hogy valakit felkavar, ezentúl ugyanúgy megy tovább minden, mint eddig, nem zavar senkit. Legfeljebb másra gondolunk, S nem lesz több hamis válaszunk és ha néha lenne egy-két visszatérő régi-régi emlék, csendben felnevetnék... (úgy is tudnám) Refrén: Nosztalgia nosztalgia ez az egész. Nosztalgia, nosztalgia ez az egész. Napfényes nyári délután, nevünk egy szürke ház falán, s ahogy az utcán lassan bámészkodva, ráérősen lépkedek, néznek az emberek. Nem értik, honnan fúj a szél, Azt sem, hogy nekem mit mesél, látják, hogy elvarázsol, elandalít, egy furcsa érzés, minek itt a kérdés, (én úgy is tudom) Refrén: Nosztalgia nosztalgia ez az egész. Nosztalgia, nosztalgia ez az egész.
14.
Csendes kopogás, itt van az ősz. Az ablakból jól látható, hogy odakinn a szürkeségben az eső esik. Jönnek sűrű, tömött sorban a cseppek fentről, lefelé. A földön -a járdán,- tócsaformára gyűlnek. Az utcán pedig fel-felnézve lassan áznak a járókelők. Sótlan könnyek, pislog a szem, levelek hullnak. Mi pedig itt a szobában állunk kéz a kézben az ablak előtt. Kinn már hideg az este… Jó, hogy itt vagy…
15.
Téri dal 04:04
Ülök a téren és hallgatom, hogy mit mesél: Hogy előbb eljön az ősz, majd az ősz után a tél. Ülök egy padon és hagyom, hogy az eső áztasson el. Az idő megy, pár perc és nekem is menni kell. Hol az az ihlet,- túl régen itt vagyok, hol az a dal, amit joggal elvárhatok, ha már itt szenvedek. Megveszek, mert nagyon hűvös a szél, de semmi baj, mert a tavasz után a nyár visszatér. Átélem újra, hogy milyen jó, ha a strandon ordít a rádió, ha az ember semmi fontosat nem akar. Napozókrém illata száll, valaki a sorban sörre vár és a lányok... és a lehetőség... Ez az az érzés amit az eső rám hagyott. Lehajtott fejjel, halkan dúdolok az igazi nyárról, ami lángol és a tér igérte nekem. Az idő megy, hiszen az idő már csak ilyen...
16.
Nagy Utazás 03:49
Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál, Hol van a tűz, hol van az a mindig sóvár régi láz, Az a régi égi láz, amivel beléptél, s megszerettelek? Nagy utazás, azt mondtad, hogy ez az élet, s nem halunk meg, Az ember soha el nem téved, égi láz, a bizonyos égi láz, Tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én. Mivé legyek most nélküled? Hová megyek így nélküled? Te meg csak ülsz, fáradtnak tűnsz, Tovatűnt szép ígéretek, nélkülük én hová legyek? Nagy utazás, a vonatunk újra indul, Nagy utazás, most a vágyunk már megint új útra visz, induljunk el hát megint, Gyere velem most az ígéret szerint! Nagy lesz az út, de mi ugye mégse várunk? A vonatunk nekilódul, újra száguld, régi láz, hajtja az a régi láz, Tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én. Elindulunk, elindulunk, az éjbe megy a vonatunk, S az éjszaka, az éjszaka, a puha testű éjszaka, Vonatunk kattogó zaja. Mint régi jó barátokat, majd úgy fogad, majd úgy fogad. Egy utazás az életünk, azt mondtad hát, megint megyünk, Nagy utazás az életünk...
17.
Néha már egészen beolvadok, remélem mindenki elégedett, hiszen bármit megteszek. Lehet, hogy azt is elhiszem, hogy leesik valami. Felveszem és cipelem, -nehéz kő, amit letenni nem merek, Refrén: Pedig jönni-menni volna jó, nézelődni volna jó, nézni ahogy nő a fű és minden olyan egyszerű. Nem törődni semmivel, csak akkor, ha érdekel és tudni azt, hogy rajtam áll, hogy a lelkem mikor, kivel és merre száll. Az eltúlzott intelem néma börtön, a félelem sötét börtöne. Őrület, pedig őrült nem lehet itt senki. Bármerre lépni nem szabad, hiszen sok a veszély. Talpam alatt egyenes út, követni kell, hogy ne tévedjek el Refrén.
18.
Mi ez a hó, ez a buta hó? Puhán az orrunk hegyére esik. Kipirult arccal állunk, nahát, micsoda tél! Hullik, mintha mindörökre hullani kéne, hogy elbújtasson utcát, teret, csupa fehér legyen a város. Azután, ha eljön a tavasz, nem ér senkit meglepetés. A hó elolvad és alatta Semmi nincsen. Az egész város úgy, ahogy van, víz alakban, kis patakként eltűnik a földben, a repedések közt.
19.
Kötőjel 00:50
20.
Csendben ülök egy jeltelen vonaton. Egy kupéban egyedül utazom, fejem a támlához ér lágyan, - ez az az út, amit úgy vártam. Az ablakon túl fürgén szalad a táj. A szélben a mezők édes illata száll. Szemem előtt egy kép lebeg: megyek az úton, egyre csak megyek. Honnan jövök és hol vagyok? Választ kitől kaphatok? Megy az idő és én csak utazom… Egyszercsak kívül a vonaton, itt lebegek, itt a túloldalon. Nézem az üvegen át, a vonatba zárt, furcsa kis figurát. Visszanéz és hirtelen rájövünk, Hogy itt is, ott is az üvegnek ütközünk. Bent zakatolnak a nappalok, De éjszaka idekint szárnyalhatok. Hol az az állomás, végállomás? Ez az utazás csupán egy látomás, ahol adott az irány, az útvonal, s a cél, de a pályaudvaron erről senki nem beszélt nekem…
21.
Hazafelé 05:02
Hány út, amire nem emlékszem már, hány város, - megjegyezni is kár. Idegen országok, érthetetlen a szó és néhány nap után visszatérni jó. Visszatérni oda, ahol a szél, a gyermekkor édes álmairól mesél. Ahol visszavárnak tükörszemek és egy vallomástól boldogabb leszek. Refrén: Elbódít, ringat a csók, hófehér a lobogás. Szavak nélkül is beszél a csend. Itthon vagyok, ahol a szerelem, az igazi szerelem vár, hazavár. Nélküle üres mondat csupán, hogy itthon vagyok… Megjöttem. Virág nyílik és illatos a rét. Csokrot szedek, hogy teljes legyen a kép, mert az asztalon egy bontatlan üveg áll és a borhoz majd gyertyafény is jár. Refrén: Elbódít, ringat a csók, hófehér a lobogás. Szavak nélkül is beszél a csend. Itthon vagyok, ahol a szerelem, az igazi szerelem vár, hazavár. Nélküle üres mondat csupán, hogy itthon vagyok… Megjöttem.
22.
Csendben ülök egy jeltelen vonaton. Egy kupéban egyedül utazom, fejem a támlához ér lágyan, - ez az az út, amit úgy vártam. Az ablakon túl fürgén szalad a táj. A szélben a mezők édes illata száll. Szemem előtt egy kép lebeg: megyek az úton, egyre csak megyek. Egyszer csak kívül a vonaton, itt lebegek, itt a túloldalon. Nézem az üvegen át, a vonatba zárt, furcsa kis figurát. Visszanéz és hirtelen rájövünk, Hogy itt is, ott is az üvegnek ütközünk. Bent zakatolnak a nappalok, De éjszaka idekint szárnyalhatok. Honnan jövök és hol vagyok? Választ kitől kaphatok? Megy az idő és én csak utazom…

about

Sólyom és a Melankolikusok

A zenekar 1999–ben már együtt zenélt, nevét azonban csak 2000 nyarán vette fel. Az alapító tagok: Sólyom Tamás (akusztikus gitár, ének), Antoni Arnold, (akusztikus gitár), Dudás Viktor (dob), Megyeri László (basszusgitár).

2001. év elején, tagcserék után jött létre a végleges felállás. Az új zenekar: Sólyom Tamás, Antoni Arnold, ifj. Födő Sándor "FODO" (ütőhangszerek, zongora), Pál Kriszta (cselló). Műfaji szempontból besorolhatatlan zenét játszó együttes. Megszólalásában akusztikus jellegű, stílusában alternatív vonásokat hordoz.

"A dalok szövegei olyanok, mint a versek. Egy otthont adó és örömteli, de kűzdelmes és útkereső, kérdésekkel és válaszokkal tarkított világról íródtak, azaz az életünkről. Ahogy mindig is szerettük volna, hogy a dalok Rólunk szóljanak. Hogy ráébredhessünk arra, hogy minden, amire vágyunk, ott van körülöttünk, csak meg kell tanulnunk észrevenni."

credits

released January 1, 2001

license

all rights reserved

tags

about

Sólyom Tamás Hungary

1987 Szélrózsa lemez (Hungaroton - LP)
1990 Tudom én már, mit csinálok (Gyerekzene - kazetta)
1996 Wesselényi utca 57. (Kazetta, CD)
1993 A csend hangjai (PolyGram-Zebra - kazetta, CD)
1996 Íróasztalmese (Gyerekzene - kazetta)
1996 Útravaló (énekelt versek - kazetta, CD)
2001 Tükör (CD)
2009 Tonett zenekar - Radnóti emlék CD közreműködő
2011 Rebellis Álmok zenekar
2013 Napkő Projekt szerveződés
..
... more

contact / help

Contact Sólyom Tamás

Streaming and
Download help

Report this album or account

If you like Sólyom és a Melankolikusok: Tükör, you may also like: